Ugye van nekem a Norbim. Akiről azon kívül, hogy pollenallergia ellen megfertőztem paleoval, semmit sem írtam. Nem írtam például, hogy a családját imádó, folyamatosan aggódó, álmodozó, jó ember, aki mellesleg - lassan 20 év után is - jó képű :-)
És nem utolsó sorban, hogy lassan a 38-at tölti be, megtanult főzni. De érdekes, valahogy autodidakta módon sajátíthatta el, mert nekem fel sem tűnt, hogy ilyen titkolt képességei vannak:-)
Nah de a lényeg, hogy ma a lányokkal kora este hazatérve, frissen sült hús illata csapta meg a szaglószervemet. Olyan finomat főzött, hogy könyörögtem, ne hagyja abba, máskor is lepjen meg!!!
A novemberi disznóvágáson áldozatul esett Rozi oldalasát sütötte meg isteni finom, omlósra, ropogósra. A hús visszamaradt zsírjában pedig zöldségeket sütött (brokkoli, karfiol, hagyma, gomba, répa). És mellé kesukrémet tálalt.
Hogy a jó alapanyagok, vagy az ő rejtett profizmusa, vagy az én kiéhezett ízlelőbimbóim okán lett ez ilyen jó, azt már nem tudjuk meg sosem:-)
A hús és a zöldségek receptje gondolom evidens, a kesukrémet, aki még nem ismeri leírom:
10 dkg natúr kesudiót néhány órára beáztatok, majd 1,5 dl vízzel krémesre turmixolom. Megy bele egy kisebb citrom felének a leve, valamint pici xylit. Majonéz helyett is tökéletesen megállja a helyét. Kis, zárható üvegben a hűtőben tárolom.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése